Apámról sok minden elmondható, de az biztos, hogy nem volt macskakedvelő. Tigris mégis elérte azt a számomra is lehetetlennek tűnő dolgot, hogy megkedvelte, de ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor otthon közöltem, hogy macskát fogok örökbefogadni, apám nem repdesett az örömtől. Bevallom dühített a cinizmus, hogy volt aki azt hitte, hogy csak pár napos fellángolás lesz a dolog és ez motivált is arra, hogy bebizonyítsam, hogy igenis jó gazdija leszek Tigrisnek.

Apám eleinte szerintem nem kedvelte Tigrist, de ahogy telt az idő úgy nőtt a szívéhez. Pedig a kapcsolatuk minden volt csak zökkenőmentes nem. Tigris még kicsi volt, amikor apám egyszer rálépett, aminek egy cica lábtörés és egy igencsak vastag orvosi számla lett a vége. A történet szerintem a macskabarátoknak nem ismeretlen. Tigris imádott mindig láb alatt lenni és ezt meg kellett tanulni, hogy MINDIG oda kellett figyelni, hogy hova lépsz. Én is nem egyszer átestem rajta, amikor az éjszaka közepén jöttem haza – dilis macska. Szóval egy ilyen alkalom volt, amikor apám nem volt elég óvatos és baleset lett a vége. Rálépett a cica lábára, az pedig csúnyán összekarmolta, amitől apám elesett. Kész csoda, hogy nem lett komolyabb baj. Tigris szerencsére meggyógyult és egyikőjükben sem maradt tüske.

Apám előszeretettel nevezte Tigrist „hülye macskának”. Bár eleinte ezt szerintem szitkozódásnak szánta, de később ez átalakult egy kedves becenévvé. Az igazi fordulópont kapcsolatukban akkor történt szerintem, amikor elköltöztem és apámra maradt az a nagyon „terhes” feladat, hogy naponta kétszer enni adjon a cicának. Ez a dolog összehozta őket és Tigris is meglepően szófogadó lett apámnak. Apám előszeretettel idegesített azzal, hogy rá sokkal jobban hallgat a macska. Mondjuk szerintem rajtam kívül mindenkinek szót fogadott, ha olyanja volt.

A legkedvesebb közös emlékem róluk mégis az, amikor apám a kazánházba ment tüzelni és Tigris rákapott arra, hogy ilyenkor apám ölébe fészkelje magát. Szerintem ekkor kerültek igazán közel egymáshoz. Ezután azt is megtanulta, hogy apám ölébe csak akkor ülhet, hogyha munkásruha van rajta, mert utálta ha a macska összeszőrözte. Mondom, Tigris okos volt.

Persze azért nem volt minden fenékig tejfel. Továbbra is utálta, ha behoztam Tigrist a házba, még akkor is, ha csak a teraszra és ha ott felugrott az asztalra, akkor aztán elszabadult a pokol…

Szerintem ez a történet is jól mutatja, hogy Tigris mennyire különleges volt, hogy még egy olyan emberrel is sikerült megkedveltetnie magát, aki eleinte nem volt odáig érte. Apámnak is hiányzik Tigris, egyszer azt találta mondani, hogy neki jobban is mint nekem. „Ez enyhén szólva is sértő és elrugaszkodott megállapítás volt, de jól mutatja, hogy azért ő is megszerette.