Karácsonykor mindig együtt volt a család, és Tigrisre is úgy tekintettem, mint családunk tagjára, így őt sem hagyhattuk ki az ünneplésből. Mindig valami finom falattal leptem meg őt, de emlékszem, hogy egyszer öcséméktől is kapott játékot és jutalomfalatot.

Természetesen a csúcspont mindig az volt, amikor egy kis időre behozhattam a nagyszobába, ahová egyébként szigorúan tilos volt bemennie, de a szeretet ünnepe kivételt jelentett ebből a szabályból is. Ekkor Tigris ott volt velünk a karácsonyfa társaságában, ami egyenesen megbabonázta. „Ha nem figyeltünk volna rá, előbb-utóbb engedett volna a csillogó díszek és a karácsonyfa csábításának – és abból nem lett volna szentestei béke. Ott ült velünk, leginkább az ölemben, és együtt élvezhettük az ünnepet. Számomra ezek lesznek a legszebb karácsonyi pillanatok, amikor ő is ott volt köztünk.